Az elmúlt néhány hétben egymást érték a hírek az újabbnál újabb – és igencsak eltérő keresési metódusokkal operáló – internetes keresők megjelenéséről. A feltörekvő újdonságok közül három eltérő példa a megoldásra és a fejlesztői háttérre: a Wolframalpha , Hulbee és a Bing . Nem véletlen a most felszínre tört mozgolódás a keresőpiacon: az online keresés területe a jövő információs gazdaságának talán legjövedelmezőbb ága. Mintha csak előkészítette volna a terepet a bejelentés-sorozat a 2009. június 3-án, „Keresés az interneten” címen megtartott konferenciának. Szervezője a Magyar Információbrókerek Egyesülete volt, helyszíne a Fortuna Szálloda- és Étteremhajó.

 

A nyitó előadásban Jóföldi Endre – akinek meglátásait olvashatjuk blogjában is – áttekintette az aktuális, kurrens alkalmazások körét és a kirajzolódó trendeket az internetes keresés világában.

Néhány mítosz felmutatásával – és cáfolatával – az előadónak sikerült volna a legtespedtebb „átlagfelhasználót” is elgondolkodtatnia – ha lett volna ilyen a közönség soraiban. Valóban minden jól van-e úgy, ahogy most van? A tíz éve változatlan keresési módszerek valóban olyan megoldásokkal szolgálnak-e, mint azt gondoljuk és elvárjuk?

Közkedvelt mítosz, hogy az interneten minden megtalálható, amit érdemes keresni. Vagy hogy ami az interneten fenn van, az a Google – vagy bármilyen más indexelésen alapuló kereső – révén megjeleníthető. További mítoszok egész sorának hitelességét vonta kétségbe az előadó: például, hogy keresni könnyű, hogy a keresők eredménylistájának első tíz találata tartalmazza a legfontosabb információkat, hogy az interneten megtalálható információk megbízhatóak és pontosak, vagy éppen, hogy a keresés ingyen van…

A cáfolatok során hallhattunk a kereső optimalizálás (SEO) és a PageRank dilemmáiról: a megoldások – mint oly sok más területen is – egyszerre lehetőségek és további problémák forrásai is.

Majd az előadó felvetette: a kereső eredménylistájára tekintve elgondolkodhatunk, hogy ezzel valóban eredményesen befejeztük-e a keresést vagy épp csak most kezdődik a folyamat? Hisz az általunk beírt fogalmakra több tíz- vagy százezres, netán milliós találati listát kapunk eredményül, amelyhez semmilyen további támpontunk sincs. (Hacsak az a mítosz nem, hogy az első oldal tartalmazza a fontos találatokat…)

A searchengineland.com egyik felmérésének eredményeit bemutatva  világított rá az előadó, hogy a keresők a mai napig nem tudják, mi a kereső személy szándéka – és nem is az alapján adnak választ. A keresést indítók háromnegyede úgy áll fel a géptől, hogy nem jutott el a számára szükséges információig. Problémaként pedig a túl sok találatot, azon belül is a fizetett találatok nagy számát, valamint azt jelölték meg, hogy a program nem érti, mit szeretne a kereső személy. További okként a találatok rendezetlenségének említését emeli ki az előadó.

A mai helyzet és a kétségek felmutatása után a jövőben megoldandó feladatokat vázolta fel az előadó. A korábban ismertetett problémák megoldása olyan feladat, amely újabb (pl. etikai) problémákat fog magával hozni.

A Google korábbi célja az volt, hogy minél kevesebb időt töltsenek oldalán az emberek. Ők csak elirányítják a keresőket a megfelelő céloldal felé. Ezzel szemben a mai trend, hogy próbálnak konkrét választ adni a kereső személy kérdésére. Ez a felhasználó számára jó megközelítés. Ám ezzel a keresőszájt tartalomszolgáltatóvá is válik, és ebből további problémák adódnak: saját oldalán a keresési találatokkal együtt máshol, mások által előállított tartalmakat jelenít meg.

A fenti előnyök kiteljesítésének eszköze lehet a felhasználó szándékának minél pontosabb feltérképezése – ami másrészről szintén újabb gondokat hoz a felszínre, a személyes adatok kezelése szempontjából.

Fontos kérdés lesz a jövőben a találatok rendezése, áttekinthető, strukturált bemutatása is. Ehhez köthető a vizualizációs megoldások várható előretörése – amelynek segítségével a jelenlegi átláthatatlan felsorolás áttekinthetőbbé, egyszerűbben kezelhetővé válik a felhasználó számára.

Az előadó szerint a fentiek mellett a valós idejű keresés népszerűségének előretörése várható, melynek példája a jelenlegi eszközök között a Twitter sikere.

A további előadások már a keresés egyes részterületeivel foglalkoztak. Többek között megismerkedhettünk a médiatartalom elemzésének szempontjaival, az eredmények elfogadottságát biztosító technológiai és folyamatjellemzőkkel.

Takács Dániel a közösségi hálózatok (social networks) sokszínűségét elemezte létrejöttük körülményei és tagjaik jellemzői mentén. Majd a lehetőségeket is áttekintette: egyáltalán mire lehet használni egy közösségi hálót? Ezek után bemutatott néhány fontosabb keresőeszközt, és megjelölt néhány fontos szempontot, hogyan érdemes keresni. Ezzel keretbe rendezve lehetőségeinket: hisz az eszközök bizonyos adottságait szem előtt tartva használhatjuk azokat hatékonyan. Illetve attól függően, hogy mit keresünk, választhatjuk ki a témánknak megfelelő eszközt.

A konferencián ízelítőt  kaphattunk a vállalati – tehát a nyílt internettel szemben egy zárt vállalati kultúrában értendő – információmenedzsment aktuális kérdéseiből. Megismerhettük az átlátható üzleti intelligencia alkalmazások kihívásait, a hatékonyság fokozott előtérbe kerülését a tudásmunkások (knowledge workers) színre lépésétől a vállalati hierarchia lelapításán át az információhoz jutás demokratizálásáig. Ezek sikeres kivitelezéséhez felértékelődik az információmegosztó és -támogató megoldások szerepe.

Az egyre gyarapodó és sokrétűbb információözönben a rend iránti igény jelenik meg a vállalat vezetése részéről is, egyrészt mert fontos az átláthatóság, másrészt mivel a keresést végző személy kereséssel eltöltött ideje egyértelműen költségként mutatható ki. Így a cél az adatok egyszerű elérhetősége és kereshetősége, egységes felületen. Ezekre a már rendelkezésre álló eszközök csak részben adnak megoldást, vagy használatuk valamilyen korlátba ütközik. A vállalati keresésnek más jellemzői vannak, mint a nyílt internetes keresésnek. Ennek egyik legfontosabb jellemzője a zárt, azonosított környezet: egy vállalaton belül csak beazonosított, bejelentkezett felhasználó férhet hozzá az infrastruktúrához. Az előadó – Papp Attila – végül a fogalom alapú keresés rendszerével ismertette meg közönségét.

A konferencián további két előadás hangzott el: Hidvégi Péter körbejárta, hogyan lehet és érdemes értékhozzáadott szolgáltatást készíteni – és értékesíteni. Mikulás Gábor az internetes kereséshez használt tudás és a keresésre fordított idő anyagiakra konvertálhatóságával – kiszámlázhatóságával – foglalkozott.

A hozzáadott érték képzésének lehetőségei kapcsán Hidvégi áttekintette a magyarországi tartalomszolgáltatók körét, azokat több szempont szerint elemezte. Megvizsgálta az ingyenesen hozzáférhető és a fizetős tartalmak jellemzőit. Gyakorlati példán keresztül mutatta be, milyen igénnyel állhat elő egy ügyfél, annak teljesítéseként hogyan állítja elő a kívánt szempontok alapján a megbízott cég.

Mikulás Gábor épp azt firtatta, hogyan kérhet – és mennyi pénzt – az, aki elvállalja, hogy egy megbízó igényeinek megfelelő típusú, minőségű, jellegű információt begyűjti, szervezi és átadja.

Ahogy az ismertetésből is talán kiviláglik, a szervezőknek sokrétű és sokszínű konferenciát sikerült összeállítaniuk. Az előadások – az általam csak felvetett kérdések kifejtései és az azokra adott válaszok, sok-sok élő példán keresztül bemutatva – elérhetők a szervező honlapjáról.