Idén az E-inclusion év miatt középpontba került az e-befogadás témaköre. Hogyan fogalmazná meg a fogalom lényegét?

Ha nagyon röviden akarom megfogalmazni: mit kell azért tenni, hogy az információs társadalom elkerülhetetlen gondolati és tartalmi változásaihoz a civil társadalom a lehető legkedvezőbben tudjon alkalmazkodni.

Van-e olyan társadalmi csoport, amely a többihez képest hátrányosabb helyzetű?

A társadalom jelentős része tekinthető valamilyen szempontból hátrányos helyzetűnek. A hátrányosság sokfelől közelíthető meg: kistérségek, kisebbségek, időskorúak, egyéb megközelítésből hátrányos helyzetűek. Magyarországon, ahol a lakosság legalább 60 százaléka digitálisan írástudatlan, mindig ki lehet emelni látványosan 1-1 hátrányos helyzetű csoportot, de összességében az ország van hátrányos helyzetben. Ráadásul egy olyan ügyben, ahol könnyen kerülhetnénk előnyös helyzetbe. Finanszírozási szempontból, rövid időtartammal megoldható lenne, hogy a digitális szakadék sokkal előbb bezáruljon, mint más országokban. És ebből nem csak versenyelőny származna, hanem életminőség javítására is lehetőséget adna: az idős emberek például mosolyogva mesélik, hogy tudják használni a számítógépet.

Volt már több ilyen akcióév. Ön szerint az idei hoz-e jelentős fordulatot?

Nem, de azt gondolom, hogy a jelentős fordulatok időtávja 2-5 év. Viszont el kellene kezdeni. Természetesen lehet azt mondani, hogy elkezdtük, és tényleg vannak pozitív változások, előremutató jelek, mint például a politikai ötpárti konszenzus. De a Lisszaboni célok 2010ig tartanak. Születnie kéne egy megvalósítható programnak, amelyet a benne részt vevők is komolyan vesznek, és ha valóban fel akarjuk számolni a digitális írástudatlanságot, akkor ezt nem ezres, meg tízezres méretekben kell megtenni, hanem milliós nagyságrendben. Az eszközökhöz, hálózathoz való hozzáférésekben mutatkozó különbségeket viszonylag könnyű felszámolni, az infrastruktúra kiépítése valóban csak pénz kérdése, és rendkívül jól mérhető. Sokkal több figyelmet kell fordítani a motivációra, igényfelkeltésre, és azokra a közösségi helyekre, amelyek jelenleg gyakorlatilag kihasználatlanok az írástudás terjesztése szempontjából, például a könyvtárakra. A digitális esélyegyenlőséggel az akadálymentesítés is elősegíthető, hiszen ha például az elektronikus azonosítás megoldódik, akkor otthonról a számítógép mellől is elintézhető az ügyek többsége.

Magyarország hogy áll az e-befogadás folyamat terén?

Van, amiben nagyon jól: például a számítógép-használatot komplexen tartalmazó digitális írástudás (ECDL) terén – az ilyen tudással rendelkezők aránya már ma is 3,4 % Magyarországon. Ebben hazánk a nemzetközi összehasonlításban is nagyon jól áll. (Ha a trendeket tekintve 6-8 %-ot kívánjuk elérni, akkor persze van még tennivalónk.) Amiben igazán rosszul állunk, az a számítógép-használat elemi szintje. Vannak nagyszerű kezdeményezések (Kattints rá, nagyi!; Unoka-nagyszülő verseny), azonban ezek csak néhány száz, legfeljebb néhány ezer embert érintenek. Nem tudják tehát elérni a százezres, milliós nagyságrendet, és így kuriózumok maradnak. Ettől az országnak összességében nem lesz valójában jobb. Ezt tömegesíteni kellene, és ebben nem jutunk előre. És ebben az államnak lényeges szerepet kellene vállalnia, ami Magyarországon még várat magára. A politika hozzáállása 2-3 évente változik. Talán most, hogy megszületett az öt párti egyetértés az e-befogadás témában és az Országgyűlés létrehozta az ezzel foglalkozó eseti bizottságot, javul a helyzet ebből a szempontból.  Végül pedig ide tartozik az infokommunikációs eszközökkel segített életvitel, mint például: távdiagnózis, otthonápolás. Ezekkel kapcsolatban rengeteg jó kezdeményezés létezik, de a terület jogi-törvényi szabályozása még nem alakult ki, nem látszik még a megvalósíthatósága.

Mit lehet tudni az eVITA platform és a Mobilitás és Multimédia klaszter közötti nemrég létrejött együttműködésről?

Az eVITA Platform, amelynek a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság a vezetője és az Mobilitás és Multimédia klaszter – elektronikus eszközökkel támogatott életviteli programja – között igen ígéretes az együttműködés. Már maga a szándék is, hiszen rengeteg szereplő vesz benne részt: az állam, civil szervezetek, egyetemek, multinacionális cégek, felhasználók. Közös pályázatokon indulunk, a pilot projektek már beindultak, a stratégiakészítés is. Az igazán lényeges, hogy ez a kezdemény áttörje a döntéshozók ingerküszöbét, azokét, akik ezt az egészet hitelesíthetik. Tavaly kezdtünk el ezzel foglalkozni, és akkor sokan bíztattak minket, hogy szükség van erre. Aztán azonban szembesültünk azzal, hogy ez talán nem is egy olyan fontos probléma, mert sokan, akiknek a támogatására számítottunk, távolról, semlegesen figyelték az erőfeszítéseinket. Optimizmusunkat és tenni akarásunkat azonban ez nem törte le, továbbra is tesszük a dolgunkat.

Legyen Ön az első hozzászóló

Csak a regisztrált látogatók szólhatnak hozzá.
Kérjük, hogy jelentkezzen be vagy regisztráljon.

Powered by AkoComment Tweaked Special Edition v.1.4.6
AkoComment © Copyright 2004 by Arthur Konze - www.mamboportal.com
All right reserved